Évfordulóra

És akkor zuhogott, csattogott, villámlott
S akkor kerültem messze szobámat
És akkor őrjöngtem, szidtam a világot
S akkor tiport legjobban a Bánat.

S akkor imádkoztam, követeltem, kértem
És akkor sírtam szívből igazán
S akkor bánó szívvel meggyóntam, megtértem,
Mert akkor halt meg egy lány, egy leány.

Beköltöztem

Szerda este érkeztem meg, eddig minden rendben ment.

Összeépítettük a szekrényt, bepakoltunk, kitakarítottunk, sokat főztünk, előkészítettük, majd lefagyasztottuk a kajákat.

Bejelentkeztem a hivatalban, aztán beiratkoztam az iskolába, majd elmentünk a külföldiekkel foglalkozó irodába, hogy adjanak támogatást a tandíjhoz.

Eddig úgy tűnik, hogy megkapjuk, éppen ma adtuk postára, és állítólag 2-3 héten belül megérkezik a válasz, de a srác a hivatalban azt mondta, hogy 95%, hogy meg lesz... most drukkolás van, mert nem mindegy, hogy havi 100, vagy 300 eurot kell befizetni...

Tanárnéni nagyon kis cukinak tűnik, majd meglátjuk, hogy hogyan tanít :)

Lány osztályba kerültem, reggel 8-tól fél 1-ig van tanítás, és pénteken nincs suli :)

Tegnap este átjött Hakan, Sebastian barátja, nagyon kis aranyos, közvetlen, mindenféle nyelven kommunikáltunk, elmondta milyen magyar szavakat ismer. Énekelt is magyarul, és megkóstolta a túró rudit... amit el is olvasott tűro ruti, oder? ja, tűro ruti :)

ízlett neki, aztán akkor már bepróbáltam neki a bodza szörpöt is, közölte, hogy az licsi... de lényeg, a lényeg, hogy finom :)

És itt hagyta nekem az x-box-ot, hogy tudjak játszani amíg nem kell iskolába mennem, ami mához két hétre lesz.

Nyári szünet 3 hét, téli szünet 2 hét, azt hiszem az jó lesz, legalább haza tudunk menni :)

Szereztem egy növénykét :) Ő az itten :) 

és beköltözött helyére, a kád szélére a világjáró gumiteknőcs is... kacsa helyett :)

Őt Angliából teleportáltuk Andi jóvoltából, ugyanis az ő kádjuk szélén lakott, míg azt nem mondtam, hogy "olyan cuki, hogy belehalooook". 

Ez az első napom egyedül a lakásban, elvagyok, bár jobb lenne, ha a drágám is itthon lenne, de valakinek dolgozni is kell :)

Lakik 2 házzal odébb egy kis Yorki... zsinórban 3 napja ugat... kicsit kiborító, de ma egészen aranyos volt, ahogy átmászott a kerti tóban kialakított kőhalomra, és onnan nem tudott kijönni...

Béna kutya, nem a kedvencem :D

Dustyval találkoztunk egyik nap, ő a házibácsi Australian Sheperd kutyusa, nagyon kis édes, jól nevelt eb.

Egészen megszerettem :)

Eleinte Border Colliet szerettem volna, de most kezdek picit átpártolni. Nagyon hasonlít a két fajta, de mégis, valahogy kezd jobban megtetszeni :)

Már csak Sebastiant kell lebeszélni az afrikai oroszlánkutyáról :)

Csókoltatok mindenkit, nemsokára jelentkezem :)

Búcsúbuli

Szombaton volt... Nagyon meglepődtem, és faggattam Sebastiant, hogy mégis hogyan csinálta, és mikor? És jéé, az az én kamerám, az én fényképezőm, és hé, az az én anyukám :D

Nagyon jó volt, kaptam tortákat,
 egy óriási tablót (alig bírtam el), íme:

és Leonomtól egyet a közös képeinkből összeállítva, a sok fotózásból, amiket együtt csináltunk, és persze a sok hülyeségből...

sírva fakadtam rajta:

És, ami elég vicces volt, hogy az Öcsikéim ajándéka "valami lesz az új életbe", amit én választok ki :)

Petike elkezdte sorolni, hogy ágyat, szekrényt, kiskutyát... erre rácsaptam... KISKUTYÁÁÁT!!!!

Petike: Bocs Basti :D

Na igen, ez már bukóóó, kiskuuuutyaaaa, szééép és foltos és olyan cuki, hogy belehalok :)):):)

Csocsoztunk is, Dedzsikém, Leonnal, ellenünk Petimmel :)

És mi nyertüüüünk, de nagyon :) Nyerő páros vagyunk Picikém :)

Úúúgy fog mindenki hiányozni, és olyan édesek voltak, nem csak én bőgtem ám akkor :)

Sydney barátosném közölte, hogy ő nem búcsúzkodik, és elment a kabátjáért, erre jön vissza sírva, hogy na mégis, és nem is leszünk olyan messze, és majd megyünk egymáshoz, és jajj... nagyon jól esett...

hazajövök, és MMM-partyt fogunk csapni :) hiányozni fog :(

oh, ha tehetném mindenkit kivinnék magammal, hogy mindig együtt lehessünk...

Kell egy kanapé. és felosztjuk a hétvégéket táblázatba a barátok között, hogy ki mikor jön hozzám, velem lenni :) 

szuper lesz :)

Szilárd visz ki engem szerdán, ő lesz az első, aki látja a lakást :) izgulok :)

Basti telefonált, hogy Hakan átjöhet-e vasárnap... milyen édes, naná, hogy átjöhet, nem vagyok hozzá szokva, hogy megkérdezik... itt csak úgy be szoktak állítani :D

jah, és ápr. 6-án kezdődik a suli... jó hamar, remélem menni fog, ideges vagyok miatta :/

a következőt azt hiszem már kintről fogom írni :)

Mánűk in London

Kalandosan kezdődött az egész szombat, semmit nem találtam, és nem jók a jegyek, és szaladgáltunk, hogy hol lehetne kinyomtatni a jegyeket rendesen...
Szerencsére megoldódott Dudu segítségével :)

Szóóóval kiröppentünk Londonba, ott felszálltunk a Greenline-ra, elmentünk a Victoria stationre, onnan Andi kalauzolt bennünket, metroban kisegér futkározott, meg ilyesmi, azt hittem már sosem érünk haza.

Aztán mégis... és jajj milyen szép kis lakásuk van :) és milyen kényelmesen aludtunk, nagyon jó volt :)

Vasárnap Andi és Feri is szabadságon voltak, és együtt elmentünk és megnéztünk kb. mindent, amit lehetett.
Mindkettőnknek nagy csalódás volt az egész, valahogy nem erre számítottunk.
Az első két napot éppen hogy kibekkeltük, annyi input ért hirtelen, és nem nagyon tudtuk feldolgozni a látottakat :/
Aztán a 3. naptól már édes kettesben kirándulgattunk, azt hittem, hogy össze leszek zavarodva, és majd Sebastian fog engem húzni maga után, és kivételesen nem így volt :)
Munkamegosztás... én tudtam a metrokat, buszokat, ő pedig, hogy hol merre kell nézni, és hol vannak, amiket keresünk, és hasonlók :)
Ketten ügyesek voltunk, és nem vesztünk el :)

Ettünk angol reggelit :) Ízetlen, borzalmas, viszont laktató :) a Jövőben hanyagoljuk :)
Ellenben azt az olasz éttermet ott az utcában a hátamra tudnám kötni, hogy mindig velem legyen... nyammmm :)

Elmentünk az Abercrombie-ba :) húú, az mekkora feeling volt, imádtuk, vásárolni semmit nem tudtunk, pedig én fűztem egy rózsaszín kockás ingre... nem akarta, de élménynek azért jó volt :)
Bementünk a National Geographic-ba is, ahol egy lány éppen kabátot akart vásárolni. Felvette, majd az eladó betessékelte egy kamrába... ahol hirtelen -35fok lett, és szélvihar :):):)
nagyon szuper volt. ja és ott van a Hero's Wall, el tudtam volna nézni órákig, de már brutál éhesek voltunk :):)

Úgy összegezve nagyot csalódtunk Londonban, viszont nagyon jól éreztük magunkat a barátainknál, és ez a lényeg :)

Akkor kezdjük...

Sokan várjátok az éleménybeszámolóimat, ezért úgy gondoltam, hogy nagy részét blogban osztom meg.

Röviden a kezdetek:
2009 végén ismertem meg Sebastiant egy pesti szórakozóhelyen. Elmondta, hogy Németországban él, ide jár horgászni, és nagyon szeret itt lenni, mert itt olyan kedvesek az emberek. Sokat beszélgettünk, megkért, hogy regisztráljak egy német oldalra, és ott tartsuk a kapcsolatot. Így is lett, majd egyszer megírta, hogy megint jön Budapestre, és szeretne velem találkozni, még ekkor sem gondoltam, hogy ebből lehet kapcsolat. Aztán lassan kiderült, hogy mégis :) Minden hétvégén jött, ha esett, ha fújt, majd azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé!
Másfél éve majd' minden hétvégén 1800 km-t vezet azért, hogy másfél napot együtt tölthessünk.
Fél évvel ezelőtt döntöttük el, hogy összeköltözünk. Minden oldalról megrágtuk a dolgot, majd Németország mellett döntöttünk. Rengeteg lakást megnéztünk, mire megtaláltuk az igazit. Ulmtól nem messze egy Elchingen nevű faluban, egy családi ház tetőterében szépen lassan, hétvégente rendeztük be (már majdnem készre) az új, közös otthont.

És akkor íme a lényeg:

A mai nappal lejárt a felmondási időm a munkahelyemen. Fontos szakasza zárult le ezzel az életemnek, ezért döntöttem úgy, hogy ma kezdem el írni a blogomat.
21évesen kerültem a céghez. 4,5 évet húztam le ott és milliószor gondoltam közben, hogy elég volt, nem akarom tovább csinálni, de valami mégis ott tartott. A lányok... Nagyon fognak hiányozni. :(
A szemük előtt nőttem fel, ők is hozzájárultak ahhoz, hogy olyan ember lettem, amilyen ma vagyok!
Igaz barátokra leltem ott, és ezt semmiért nem cserélném el.

És ha olvassátok, ez Nektek szól:
Ezúton is nagyon köszönöm nektek, hogy ennyi időn át elviseltétek a sok hülyeségemet, és, hogy "felneveltetek" :) Köszönöm a búcsú babazsúrt, a nyakláncot, és a fülbevalót, mindig eszembe fogtok jutni, amikor felveszem!
Külön köszönetet mondanék:
Maminak az anyai buksi-simikért, a néhány "pofonért" (mindig igazad volt!), és  az "útravalóért" :)
Aranykámnak pedig a reggli teákért, és maratoni "ultrabrutál" e-mailekért, azért a sok nevetésért, és a lábas hableányért, Te Sirály!!! Joené Furimuri Aranka Bond, a 007es, minden titkom őrzője :)
Millió puszi Katinak, a "padtársamnak", imádtam veled sírva nevetni!!!

Nade...
Szombaton Angliába utazunk még egy utolsó kiruccanásra, mielőtt az utolsó dobozomat is kiköltöztetjük.

Andit, és Ferit látogatjuk meg, akiket annyira szeretek, amilyen ritkán látom őket... NAGYON! :)
Az ő kapcsolatuk példaértékű számomra, soha nem láttam még két embert, akik ennyire összeillettek volna.
Remélem, hogy mi is egy ilyen harmónikus élet elején járunk :)

Szóval holnaptól nem dolgozom, folytatom az ügyintézést a költözéssel kapcsolatban... Előtte nem is gondoltam, hogy ennyi dolog kell ehhez... :/

Ennyire futotta így elsőre, majd igyekszem rendszeresen írni :)

Sokszor puszilok mindenkit!