Akkor kezdjük...

Sokan várjátok az éleménybeszámolóimat, ezért úgy gondoltam, hogy nagy részét blogban osztom meg.

Röviden a kezdetek:
2009 végén ismertem meg Sebastiant egy pesti szórakozóhelyen. Elmondta, hogy Németországban él, ide jár horgászni, és nagyon szeret itt lenni, mert itt olyan kedvesek az emberek. Sokat beszélgettünk, megkért, hogy regisztráljak egy német oldalra, és ott tartsuk a kapcsolatot. Így is lett, majd egyszer megírta, hogy megint jön Budapestre, és szeretne velem találkozni, még ekkor sem gondoltam, hogy ebből lehet kapcsolat. Aztán lassan kiderült, hogy mégis :) Minden hétvégén jött, ha esett, ha fújt, majd azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé!
Másfél éve majd' minden hétvégén 1800 km-t vezet azért, hogy másfél napot együtt tölthessünk.
Fél évvel ezelőtt döntöttük el, hogy összeköltözünk. Minden oldalról megrágtuk a dolgot, majd Németország mellett döntöttünk. Rengeteg lakást megnéztünk, mire megtaláltuk az igazit. Ulmtól nem messze egy Elchingen nevű faluban, egy családi ház tetőterében szépen lassan, hétvégente rendeztük be (már majdnem készre) az új, közös otthont.

És akkor íme a lényeg:

A mai nappal lejárt a felmondási időm a munkahelyemen. Fontos szakasza zárult le ezzel az életemnek, ezért döntöttem úgy, hogy ma kezdem el írni a blogomat.
21évesen kerültem a céghez. 4,5 évet húztam le ott és milliószor gondoltam közben, hogy elég volt, nem akarom tovább csinálni, de valami mégis ott tartott. A lányok... Nagyon fognak hiányozni. :(
A szemük előtt nőttem fel, ők is hozzájárultak ahhoz, hogy olyan ember lettem, amilyen ma vagyok!
Igaz barátokra leltem ott, és ezt semmiért nem cserélném el.

És ha olvassátok, ez Nektek szól:
Ezúton is nagyon köszönöm nektek, hogy ennyi időn át elviseltétek a sok hülyeségemet, és, hogy "felneveltetek" :) Köszönöm a búcsú babazsúrt, a nyakláncot, és a fülbevalót, mindig eszembe fogtok jutni, amikor felveszem!
Külön köszönetet mondanék:
Maminak az anyai buksi-simikért, a néhány "pofonért" (mindig igazad volt!), és  az "útravalóért" :)
Aranykámnak pedig a reggli teákért, és maratoni "ultrabrutál" e-mailekért, azért a sok nevetésért, és a lábas hableányért, Te Sirály!!! Joené Furimuri Aranka Bond, a 007es, minden titkom őrzője :)
Millió puszi Katinak, a "padtársamnak", imádtam veled sírva nevetni!!!

Nade...
Szombaton Angliába utazunk még egy utolsó kiruccanásra, mielőtt az utolsó dobozomat is kiköltöztetjük.

Andit, és Ferit látogatjuk meg, akiket annyira szeretek, amilyen ritkán látom őket... NAGYON! :)
Az ő kapcsolatuk példaértékű számomra, soha nem láttam még két embert, akik ennyire összeillettek volna.
Remélem, hogy mi is egy ilyen harmónikus élet elején járunk :)

Szóval holnaptól nem dolgozom, folytatom az ügyintézést a költözéssel kapcsolatban... Előtte nem is gondoltam, hogy ennyi dolog kell ehhez... :/

Ennyire futotta így elsőre, majd igyekszem rendszeresen írni :)

Sokszor puszilok mindenkit!